~Pistika Blogs~

Nincs is igazából időm most ezt megírni se…
Kellene új kawaii-not részeket feltölteni, kellene egy ifjúsági szervezetnek a weboldalát csinálni, be kellene fejezni egy kaliforniai srác portfolió oldalát…
Aludnom kellene, hogy holnap ki tudjam aludni magam és át tudjak állni egy órával későbbre.

És már vagy egy órája ez a szám szól:

Tegnap este egyik látogatott szórakozóhelyünkön leadták, ami mocskosul nem jellemző arra a helyre, hogy ilyemi zenét adjanak. (Ez egy szomorú dolog…) És eléggé meghőköltem, hogy akkor most ez tényleg megy.
Nem is tudom, mikor hallgattam intenzíven ezt a számot utoljára, de most megint bekerültem egy olyan helyre a fejemben, hogy nem fogok tőle egyhamar megszabadulni. Légy átkozott legjobb britt szomorú szerelmes dal! =’(

Pénteken (szintén tegnap), gimnáziumom szervezett egy gálát, előadéssal, műsorral meg minden. Úgy pofára let ejtve az este szerintem, hogy csak na. Kb két tucat embernél több nem jött az összes eddig végzett gimzasita közül és ez elég sok mindent elmond, hogy milyen volt ez az iskola. Én is csak azért mentem, hogy találkozzak egy pár rég nem látott ismerőssel. A műsor nagy része kritikán aluli volt IMHO.
Ha lehetne egy kívánságom, amit csak magamra fordíthatnék akkor az az lenne, hogy boldogságom, fiatalságom, feleslegesen elvesztegetett éveimet, kapjam vissza ettől az intézménytől; soha… még ha szenilis is leszek… soha nem fogok erre a 4 (vagy igazából 12) évre úgy visszatekinteni, hogy pozitívan éltem át vagy hogy bárcsak újra átélhetném.

És isten tudja mikor pókereztem utoljára, vagy omaháztam… írnom kellett egy e-mailt a netes póker oldalnak, hogy küldjék már el az acc-omat, mert elfelejtettem, OLYAN piszok rég volt…

Oh, amúgy teljes munkaidőben dolgozom 9-től 5-ig már hétfő óta, ami 22.-ét jelent. Érdekes és fura. Kellemes és próbára tevő.