Utálok reggelente felkelni. Nem akarok túl negatív lenni, de van jó oldala is annak ha meghal az ember. Elegem van már abból… Amikor meghalok egy ébresztővel akarom eltemettetni magam. Mondjuk 6:50-re beállítva másnapra. És amikor elkezd csörögni azt mondom majd: “Kapd be, én nyertem!”. De valószínűleg nem fogok rá felébredni.
Pat Dixon – Goodbye Forever Fatty
Ma este forrt a fejem és csapkodtam az ajtókat. Új domaint akartam venni és egyelőre úgy néz ki, hogy sikerülni fog, a tranzakció minden bizonnyal zavartalan lesz mint mindig, de a hogyan csapta ki nálam a biztosítékot. Soha… Soha többet nem fogok ennél a vállalatnál domaint regisztráltatni. ["a-té-duplavé".uh]
Kérdem én, hogy mi a rézfán fütyülő mályvacukros palackorrú delfinért kell nekem letöltenem egy dokumentumot, 2 tanúval aláírnom majd visszaküldeni. Nyugaton csak kitölti az ember az internetes form-ot, ellenőrizteti magát egy CAPTCHA-val, hogy nem robot, átutalja a pénzt és tádámmm, máris az megvan a cím. De nem, nálunk a 21. században papírt, patronból tintát és felesleges köröket kell beleölnöm fölöslegesen abba, hogy bizonyítsam ember vagyok és tologassak csak papírokat. Vagy gyalog a székhelyre (igen, nincs jobb dolgom mint hogy egy szál papírral rohangáljak), vagy faxon (ugyan kérem, használ ma még valaki olyat?), hagyományos postán (hogy aztán ne érkezzen meg, mert sikerült elveszíteni), vagy scanneljem be és küldjem el e-mailben (épp hogy van szkenner a családban, de ezt csak apámnak köszönhetem).
És ami a legjobban bosszant, hogy mással regisztráltattunk egy weboldalt ugyan ezzel az eljárással és neki nem kellett tanú. Ő mint cég regisztrált, de mennyivel nehezebb egy hamis adószámmal előállni, mint egy személyi azonosítóval?
Tele vagyok szabadidővel, de ettől még utálom, hogyha fölöslegesen kell elbasznom.
