Holnap nyaralni megyek. Szörnyű lesz. Tömegek, strand, medence amibe ki tudja kik mikor hogyan és miért mentek bele. Félmeztelenül mászkálni rövid nadrágban… Basszameg de nem az én világom. Megakadt a szemem egy 2006-os képen ami szintén az ominózus nyaralón készült, így egy IKMSZ-ra tökéletesen megfelelt. Egyszerűen ijesztő hogy nézett ki a társaság 3-4 évvel ezelőtt. Meg milyen jó vékony voltam ^^
Twitterezés valószínűleg nem lesz, pár blog bejegyzés viszont várható.
Viszlát Óbuda, egy hét múlva jövök!
Azt hittem akadt pár szabadon felhasználható órácskám, így nekiláttam csinálni még egy hátteret magamnak. Most valamiért már megint elkezdtem csak úgy ontani magamból ezeket. De most legalább több jogosultságuk van, mert fejlődtem nem keveset a pár év alatt és akkora a monitorom felbontása, hogy nem nagyon találok az én szám ízének valót. Aztán szombaton megint jártunk a Kobuci Kertben is, csak valami Reggae, Ska együttes adott elő; ami gagyi volt és túlságosan hangos. A hangulatot ott lőtték agyon amikor elkezdtek hangolni. De sebaj.
Berakok ide pár képet, hogy mégis miről beszélek már itt post-ok óta meg Twitteren meg mifaszomon; de megjegyezném, hogy késő este mobillal csináltam ezeket, így a minőségük olyan amilyen. Mondanám, hogy menjetek a hivatalos weboldalra a képgalériába vagy csak úgy képeket nézni, de az a végletekig amatőr és tartalom hiányos. Esküszöm, jobban tetszett amíg csak a szórólapok és a hirdetések voltak fenn. Egyszerűen szörnyű. És akik csinálták, az ő portfólió oldaluk is egyszerűen nevetséges. kobuci.hu
És akkor jöjjön a háttér amit csinálgattam nem kevés ideig. Feltöltök egy ZIP fájlt is, mert nem egy méretben kapható, mindenki válasszon a kedvének és kimeneti kijelző egységének megfelelőt. Megjegyzendő, hogy ez csak egy reprodukció az eredeti logoról, természetesen minden jog a Kobuci Kertet illeti és megemelem a kalapom azelőtt, aki egy ilyen ízléses O-betűt hozott ki belőle.
Újra és újra rákattanok erre a számra. Egy fél perces részletet beszúrok ide a refrénből, nem akarom az egész számot feltölteni, mert nem akarom és kész. Tessék megvenni az albumot. Vagy egy csomó régit letölteni INNEN a weboldalukról. Nekem ez a legutolsó nem nagyon jön be, csak egy pár szám; nekem a ‘Tetteim súlya’ az, ami örökzöld. (Ez azért vicces mert zöld a borító, höhö)
Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.
Hihetetlennek tartom, hogy az egykori képszerkesztés tanárom egyszer csak fogja magát és vihar vadásznak áll. Emlékszem egyszer csak eltűnt az első év után mindenféle bejelentés nélkül és a többi tanár sem tudott róla semmit, vagy csak nagyon jól tagadták. Aztán hallottuk, hogy valami teljesen más irányba ment el és már épp hogy dolgozik a szakmájában.
És akkor történt az, hogy az alföldön megjelent egy forgótölcsér alakú vihar (nem tudom a szakszavakat úgyhogy inkább csendben maradok). És ott szerepelt a videón, majd riportokban, műsorokban egyre több helyen és a hétvégi angy viharban meg a Napló kereste fel őket és követték végig a vihar után. Manapság már mindent felraknak a webre a TV csatornák is (habár csak egy kis reklám után) de íme, egykori tanárom tornádók, orkánok és szupercellák után rohangál csapatával:
Ilyen, egy házi készítésű Kobuci (KO[lbászos] BUCI). Szerény kísérletem hogy egy hasonlót alkossak mit a Kobuci kertben lehet elfogyasztani jóízűen. Hasonlóan ízletes a saját kreálmány, de mintha az eredeti valamivel finomabb lenne. Én a spéci kenyérre tippelek és a finomabbra összeaprított feltétekre.
Tejfölbe beletörjük a két gerezd fokhagymát, megsózzuk, megborsozzuk. Megpirítjuk a kenyeret, épp hogy megbarnuljon. Apróra vágjuk/daráljuk a kolbászt és az uborkát. A kolbászt kifejezettem le kell darálni, de az uborkát nagyon finomra kell vágni. A paradicsomot meg vékony karikákra kell vágni. Megkenjük tejföllel a már megpirított kenyeret, majd befedjük az egészet kolbász darálódvánnyal, arra meg a finomra vágott uborkát rakjuk. Miután jó vastagon ott van a két réteg, arra megy rá a 2-3 szelet finomra vágott paradicsom karika.
Készen is van; most már csak vigyázni kell a fogyasztásakor, mert nagyon könnyen leeshet róla minden.
Azt elismerem, hogy az én hibámból ment tönkre a billentyűzetem. De azt nem; hogy ez a kimosása miatt történt. Ugyan ezt a billentyűzetet már egyszer kimostam és semmi baja nem lett. Finom illatot kapott; nyikorgott a tisztaságtól és hó fehér lett. Újra kimostam, mert kezdett piszkos lenni. Több tanulmány kimutatta már, hogy a billentyűzeten több baktérium található mint egy WC ülőkén.
Megvártam amíg megszárad (szó-szó) és kipróbáltam; de nem működött rendesen. Gondoltam megsegítem és az asztali lámpámat felé irányítottam; hogy gyorsabban kiszáradjon, de még mindig nem működött helyesen. Megvártam, hogy majd az éjszaka alatt megszárad, de reggelre még mindig nem volt 100-as. Gondoltam kiöblítem csak meleg vízben, lehet hogy a 100 forintos boltból származó habfürdő miatt ragadtak be a gombok. Na de ezt már tényleg nem tudom megvárni amíg megszárad, újra be a lámpa alá és még a hajszárítót is a fényre fújattam; biztos ami biztos. Szerintem úgy egy fél óra múlva figyeltem fel rá, hogy valami sandít itt nekem és megnéztem közelebbről, megolvadt a műanyag borítása illetve egy két gomb is.
Közelebbről megnézve látható, hogy a Num Pad melletti kis sáv, aminek egyenesnek kell lennie, elgörbült. Így se a 0, se az 1-es gomb beragad és csak valami vékony/éles tárgyal tudom visszapöckölni. Ugyan ezen területen olvadt meg a kurzor gombok 3/4-e, a lef/föl/jobbra gombokat még le se tudom nyomni, szerintem összeolvadtak a tartó részükkel és egyszerűen nem mozdulnak meg. Ezen felül az is észrevehető, hogy megolvadtak a gombok teteje, egyszerűen már a gravitáció is besegített és elkezdtek lefelé folyni.
De már ideje volt egy új billentyűzetet beszerezni. Amint a felső képen látni lehet, nagyon régi csatlakozója van, az old scool AT csatlakozót ma már sehol sem látja az ember, egy AT -> PS/2 átalakító kábellel működött évekig így és lássuk be, manapság már a PS/2-es csatlakozónak sincs semmi létjogosultsága. A cég aki gyártotta, azt felvásárolta a Chicony, aki szintén nem nagy név. De akkor is hiányozni fog a fehér alapon fekete betűje és a “Mózes-féle kiosztása”. Nehéz volt, magasak voltak a betűi, nehezen lehetett csak a gombokat lenyomni, de ez olyan, amikor az ember nehezen dobja ki a régi cipőjét, mert úgy a szívéhez nőtt.
(Pár nap múlva képes beszámoló közvetkezik arról, ahogyan darabokra töröm.)
