~Pistika Blogs~

Büszke vagyok magamra, hogy ilyen sokáig kibírtam post nélkül, ráadásul úgy, hogy még csak különösebb kénysztetést sem éreztem. Akartam egyet írni, amint megkapom a szilveszteri képeket, de valahogy az istenért sem akarnak eljutni hozzám, így felfüggesztem a várakozást.
Most meg van egy szabad háromnegyed órám így hajnali 5-kor, hogy írjak valamit.
Fejben egy gigászian hatalmas kiterjedésű bejegyzést akartam írni, egy olyan 8000-9000 karakter hosszút, de szerintem annyira most nem lesz időm meg agyi kapacitásom.

Karácsony:
Még mindig nem jó, még mindig minden erővel ellenállok. Jövő karácsonyig nem borotválkozom, befestem magam zöldre, és tönkreteszem, ellopom. Nem tudom… Nem hiányzik, minden rokonom csak nyavalyog, hogy ennek ezt kell venni, annak azt kell adni és a végén újabb hitelekbe esik az egész család.
Évekig fogom emlegetni a karácsony másnapot, amit nagyanyáméknál töltöttünk, mint több évtizede már és XP-t telepítettem egy 4 éve is kifutómodellnek számító laptopra, csak hogy aztán pár nap múlva megint vírusos legyen. Nem szeretem az átlag user-eket.
De a kaja az mindig baromi jó, azt meg kell hagyni.

Szilveszter:
3 vendéglátóipari létesítményben is majdnem voltunk, hála égnek egyikben sem. A legmozgalmasabb szilveszterem volt, az egyszer biztos, akár csak az, hogy ennyi huszonévessel még nem osztottam meg egy mini apró kocsiban. 10 perc alatt szeltük át a várost, hogy kiderüljön nincs nyitva az egyik hely, a másodikba 2000 a belépő a harmadikba meg akkor már mennyen a faszunk.
És mind ezt azért, mert egy macska kiszökött és félő volt, hogy a tűzijátékok miatt elrohan és nem talál haza. Mint később kiderült másnapra már otthon is volt. Úgyhogy a hangulat laposabb volt egy optikai lemez. Pedig sikerült tök jó bizsergést elérnem csak sör által, de a -10 fokban hamar kijózanodik az ember bassza meg, amíg keresi a macskát.
És józanul nincs értelme az újévnek. Csak tajt részegen lehet abból bulit csinálni, hogy egy számhoz hozzáad az ember egyet. Ennek is annyi létjogosultsága van mint a karácsonynak, de legalább van tűzijáték! Amit persze gondosan kiválasztottam köszönöm szépen.
És meg kell hagyni, torok szakadtából üvölteni a himnuszt, mintha harapófogóval csavarták volna az ember kisujját míg két mini krokodil lóg az ember mindkét fülén.
Aztán meg azért üvöltözni egy másik személlyel, mert nem tudta mentálisan elfogadni azt a tényt, hogy szilveszter hajnalán, 02:00 am-kor senki nem szállít házhoz pizzát.
Idén nagyon jó indok kell, hogy ne itthon töltsem takaró alatt (Vagy gép előtt, még nincs eltöltve).

Végre vége lett az ünnepeknek és újra adják a kis sorozataimat, végre lesz Big Bang Theory, How I Met Your Mother, DailyShow… Végre…

MOST PÉNTEKEN MEG BATTLESTAR GALACTICA UTOLSÓ ÉVAD ELSŐ EPIZÓD!
Basszus de rég vártam már hogy sok-sok hónapos kihagyás után újrakezdjék. Utolsó évad… Végre kiderül mi történt a Földdel, ki az ötödik, utolsó Cylon. Nem hittem volna hogy ennyire belebuzulok amikor 2 éves lemaradás után hozzácsapódtam a többiekhez, akik nézik. Viszont olyan szomorú, hogy ez lesz az utolsó. De egyszer le kell zárni… És szerintem pont elég volt, a végén mér túl vontatott lett volna.
Uh, ma meg láttam a “10 thing you must know” külön részt és végig libabőrös voltam, állandóan kirázott a hideg míg néztem. Egy kihagyhatatlan Sci-Fi sorozat.

Pár napja zseniális ötlettől vezérelve hungarocell téglákat tettem a gépem alá, mert éjjelente 1, 2 hertz-es zúgást, rezgést generált amit hallottam, éreztem míg feküdtem az ágyban és ha nem volt 2 párna a fülem és az ágy között, olyan idegesítő volt, hogy órákba telt amíg elaludtam. De most egyszerűen fantasztikus a csend és a padlón sem érzem a búgást. Egyelőre szokatlan, de nagyon hamar hozzá fogok szokni úgy érzem.

És a Steelers úgy a földbe döngölte a San Diego Chargers, hogy öröm volt nézni. Ohhh igen baszdmeg, úgy el lettek picsázva, ahogyan még csak nem is reméltem. Hogy mennyi… Mennyi is… 35-24! Simán szarrá lett verve a liga legjobb támadó csapata.
Újra itt a lehetőség, hogy Super Bowlt nyerjünk srácok, Go Steelers! A Baltimore megint kemény dió lesz, de meg lesz az basszus, meg lesz az… A döntő könnyű lesz, mind a Cardinals mind az Eagles könnyű falat lesz, bármelyik is jöjjön. De reméljük otthon csak sikerül majd AFC bajnoknak lenni. Bár csak újra átélhetném a 2005-s győzelmet és megint bajnokokká válhatunk. Meg kell csinálni basszameg, meg… kell… csinálni…
Az e heti meccseket lehet hogy sörrel és Zsolttal fogom nézni, még nem biztos. Attól függ hajlandóak leszünk a helyen megvárni a közel éjfélkor kezdődő kickoff-ot.

Megint többet cigizek, hogy meg kell hajtanom magam a munka miatt, de amint egyre jobban gyötröm magam, egyre jobban szeretem. Dolgozni jó.

Kurvára szeretnék megérteni egy nőstényt, de rohadtul nem megy.
(Ez itt a szokásos panaszkodásom az ellenkező nemről, úgyhogy ezt a fejezetet igazából ki is hagynám, mert pontosan erről a témáról, pontosan erről a problémáról már megabite-okat írtam.)

És ami a tényleges 2009-et illeti.
Nagy reményekkel és jó kilátásokkal állok neki. Mert nem 2008. Már ez maga is egy jó dolog, utálom és megvetem azt az évet, alig ha egy cseppet hiányzik az életemből, vagy talán még annyit se.
Lehet hogy egyetem, lehet hogy nem. Most baromira nem hiányzik az életemből és úgy néz ki gond nélkül meg lennék nélküle és fontos konzultációkat kell tartanom magammal, hogy egyáltalán van-e értelme. Még van egy hónapom hogy dűlőre jussak.

Még annyi mindent írnék, de teljesen kifáradtam, úgyhogy így 5500 karakternél most megállnék, a folytatást talán pár nap múlva, miután végeztem a jelenlegi munkámmal, miután megnyerte a Super Bowl XLIII-t a Pittsburgh Steelers, miután találkoztam olyan emberekkel akiket kúrvára nem értek és egy olyannal, aki már zavarbaejtően olyan mint én.

Zárásként a hét legdepressziósabb személyes üzenetem:
“Van munkám, de nincs állásom… Van szerelmem, de nincs barátnőm… Van lakásom, de nincs otthonom… Van anyám, de nincs családom…”