ma sikerült tönkre vernem a MBR-emet, amikor egy Vistát telepítettem. nem tudom miért nem tudok elszakadni tőle. biztos mazochista vagyok (nem csak e téren). úgyhogy most az egész HDD-t csupaszra radírozom és nem csak egy pár partíciót. soha… soha többet nem hallgatok másra hogyan formázzam meg a merevlemezeim.
míg ma mentegettem az adataim, szomorúan vettem tudomásul, hogy a verseim elvesztek. hiányozni fognak és tényleg erősen megbúsított, hogy soha többet nem fogom látni őket valószínűleg. egy párat ugyan kiírtam ide, mármint a régebbi blogjaimra, de az más. nem is írtam sokat és tudom hogy botrányosan szarok voltak és isten ments, hogy valaha is újra komolyságból írjak még egyet, de akkor is… és… hogy… és… basszus bár csak még egyszer elolvashatnám őket.
miért van az, hogy még az internet világában se tudok barátokat összeszedni? azt értem, hogy a valós életben miért vagyok képtelen szociális kapcsolatokat létrehozni, de hogy még az internet álcája mögé bújva se tudom magam megkedveltetni emberekkel az már felettébb kiábrándító.
és csak nyavalygok itt magamba, mint a nagymama a tv előtt.
rossz előérzetem van.
Ha annyira barátokat szeretnél, nem tudom mért fordulsz el attól, aki még most is a barátod akar lenni. Legalább elmagyarázhatnád szerencsétlennek az okát…