végre kapok egy kis figyelmet. rám fér basszameg. *asztalracsap*
olyan rossz dolog, ha néha ki akarom dugni az orrom a barlangból és szeretetre vadászom? ha igen akkor faszom belétek.
ma havazott is, végre egy fokkal halkabb és lassabb lesz a város. meg határozottan fehérebb, de ez elég evidens.
minden esetre ez egy katasztrofális nap volt. meg a tegnap késő délután is. egyszerűen a biztosíték az agyamban kiégett. semmi. egy sárga gumikacsa és semmi más. unom ezt az egészet. akarok egy életet, egy életet amit megoszthatok valakivel és egy életet amit megosztanak velem. túl labilis vagyok magamban, kell valaki.
Végtelen számú idősík, végtelen számú párhuzamos világ. És nekem pont abban kell élnem amelyikben egy lúzer vagyok.
Apropó, ma nem gyújtottam rá.
0 Comments.