azt hiszem lassan kezdek jobban lenni.
mármint, ha ki kell mennem az utcára még mindig elhányom magam valószínűleg, de jobban érzem magam. egy kicsit.
ámbár azonban amikor belegondolok, hogy jobban vagyok, eszembe jut miért voltam szarul. ez meg megint nem jó. de átlagban tényleg kevésbé vagyok ablakból kiugrós kedvemben.
annyira hiányoznak a ‘dögönyözések’ vagy a ‘kikaparom a szemét annak a ribancnak ha próbálkozik’ kijelentések. és nem akarok továbblépni, mert még egy ilyet nem találok és átkozom az eget, hogy így alakult. azonban meg őrületbe kergetem magam és kell hogy legyen valaki mellettem.
utálom átélni a 16-17 éves korszakomat.
egy szó mint száz, visszatértem a rendes kerékvágásba.
0 Comments.