az elmúlt hetekben megint sétálgattam párszor. és tényleg elég jó érzés tud lenni. látni tök fura és különböző embereket és néha látni másokat, akikről szinte lerí, hogy ők is inkáb most a hecc kedvéért sétálgatnak, annak ellenére, hogy kényelmesebben is elérhetik a céljukat. egyszer a deákról aztán a blaháról.
tegnap találkoztam egy igen csak régi ismerősömmel. és beszarás milyen jót beszélgettem. úton hazafelé volt is időm gondolkodni, hogy te jó ég mennyit beszéltem és mikről. nagyon furcsállottam és szinte zavarban voltam. amennyit mosolyogtam és vigyorogtam… megijesztett. de akkor is, nem voltam hozzászokva hogy ilyen jól szórakozom és emiatt később furcsán éreztem magam. nem akartam hogy vége legyen, annyira maradtam volna még egy pár órát.
persze azért volt rossz is. a reggeleim csak 20 percig bírta bennem. tényleg kár belém a kaja. az a napi egyszeri étkezés nem is olyan rossz mint egyesek gondolják. egész nap csak egy zsemlét ettem szendvics formájában.
ma meg mindig olyan álmos vagyok, hogy egy közös Guitar Hero battle-off sem ébresztett fel és még egy energia ital se segít semmit. és most jön a filozofálós rész: Miért nincs egy rendes magyar szavunk a ‘can’ angol szóra. mármint, a doboz féle ‘can’-re. mert egy energiaital az ugye, egy doboz energiaital. de nem doboz, mert egy henger. nem üveg, mert semmi üveg alakja nincs és fémből van. nem flakon, mert nem műanyag és az alak sem illik rá. (vannak unalmas óráim…)
ma este is kellene valamit csinálni. de azért annyira mégse.
0 Comments.