néha ki kell ráznom a fejemből a dolgokat. az összes reményt és vágyat.
hihetetlenül hosszú volt ez a nap…
Paulo Coelho: 11 perc
minden bizonnyal ez volt a legirritálóbb könyv amihez valaha közöm volt. tudtam, hogy ezt is abba kellett volna hagyni az 5. fejezetnél.
az elmúlt hetekben megint sétálgattam párszor. és tényleg elég jó érzés tud lenni. látni tök fura és különböző embereket és néha látni másokat, akikről szinte lerí, hogy ők is inkáb most a hecc kedvéért sétálgatnak, annak ellenére, hogy kényelmesebben is elérhetik a céljukat. egyszer a deákról aztán a blaháról.
tegnap találkoztam egy igen csak régi ismerősömmel. és beszarás milyen jót beszélgettem. úton hazafelé volt is időm gondolkodni, hogy te jó ég mennyit beszéltem és mikről. nagyon furcsállottam és szinte zavarban voltam. amennyit mosolyogtam és vigyorogtam… megijesztett. de akkor is, nem voltam hozzászokva hogy ilyen jól szórakozom és emiatt később furcsán éreztem magam. nem akartam hogy vége legyen, annyira maradtam volna még egy pár órát.
persze azért volt rossz is. a reggeleim csak 20 percig bírta bennem. tényleg kár belém a kaja. az a napi egyszeri étkezés nem is olyan rossz mint egyesek gondolják. egész nap csak egy zsemlét ettem szendvics formájában.
ma meg mindig olyan álmos vagyok, hogy egy közös Guitar Hero battle-off sem ébresztett fel és még egy energia ital se segít semmit. és most jön a filozofálós rész: Miért nincs egy rendes magyar szavunk a ‘can’ angol szóra. mármint, a doboz féle ‘can’-re. mert egy energiaital az ugye, egy doboz energiaital. de nem doboz, mert egy henger. nem üveg, mert semmi üveg alakja nincs és fémből van. nem flakon, mert nem műanyag és az alak sem illik rá. (vannak unalmas óráim…)
ma este is kellene valamit csinálni. de azért annyira mégse.
fáj a pocakom és nincs ki simizze.
a védelem visszavonul bíróúr.
tegnap este megtudtam mit jelent, ha valakinek nincs meg a 8 általános és mégis napról napra emberek közé kell mennie és kommunikálni velük.
III. kerület, benzinkút, 17 óra szombat délután. történet:
két huszinéves fiatal bemegy a benzikútba, hogy vegyenek sört, mert elfogyott az előző adag. azért benzinkút, mert éppen úgy döntöttek, hogy az útba esik. egy Gösser és egy A. Ászok. de azonban már az első alkalommal is akadályba ütköztünk. egy betanított alkalmazott a púltnál és az okosabbik kopasz a magazin állványoknál. és jött a kérdés:
“Hé’, adhatunk a srácoknak sört?”
ezt nem hallottam 17 éves korom óta, mert mát akkor is olyan gyűrött volt a fejem, hogy elhiggyék legalább 20 vagyok. de nem… nem ez volt a probléma, de mi másra gondolhat az ember. és akkor jött a felvilágosítás, nem árulhatnak alkoholt 10-től 6-ig az új rendelet szerint. (ami már legalább több hónapos)
hagyom hogy ez egy kicsit besüllyedjen és leülepedjen.
…
megkért minket, hogy jöjjünk vissza úgy egy óra múlva és akkor kiszolgálhat minket, mert akkor már elmúlt 6 óra. (mi most 17 óránál járunk és ő a 18-as hat órára gondolt)
felvetettem, hogy a rendelet este érvényes és hogy rosszul értik. erre a pultos mutatott egy kis papírlapot, ami a pénztárgép mellett volt az asztalon. 5 nyelven volt ráírva (angol, német, francia, olasz és talán spanyol), hogy 10pm-től 6-am-ig no alchohol here és hogy thank you for understanding. és mutattam, hogy 10 PM-től, nem árulhatnak piát. ekkor elkezdtek csikorogni a fogaskerekek. hallottam az agy izmú kopasz srác fejében, megmozdult a gépezet. miért, mi mást lehet a bőre alatt ha nem izom? (és eléggé meglepő, hogy az előbb említett 5 nyelv közül egyet sem beszélt egyik sem, hogy könnyebb legyen a dolog)
most jött a győzködés.
“a rendelet szerint nem délelőtt 10-től nem lehet alkoholt árulni, hanem délután 10-től, reggel hatig.”
és mielőtt még a pontot kileheltem volna, jött a furfangos válasz, amivel úgy gondolta egész biztos padlóra küld és leleplezi a furfangosságom, hogy átverjem és fényes nappal vegyek sört:
“Höh, nincs olyan hogy délután 10. Reggel tíz van, meg este 10!”
és kínosan csendes másodpercek múltak el amint ismét egymásnak feszültek a fogaskerekek. és rá kellett jönniük, hogy túl sok gondolkodás volt ez mára, belefáradtak, beleizzadtak. a bölcs vezető az újságstandnál úgy döntött, nem lehet nagy baj, ha 2 sört enged vásárolni. és így is tettünk, vettünk.
istenem… miért?
MIÉÉÉÉÉÉÉÉÉRT?
hogyan…
ma reggel életem egyik legijesztőb dolgát láttam az ablakomból.
egy fél utcányira tőlem krumplit árulnak, mint ahogyan azt minden ősszel szokták, nagy narancssárga zsákokba pakolva. ha ez nem lenne elég bizarr, akkor jön az, amitől átfutott rajtam a hideg. nyugdíjasok tömege mászkál fel alá kiskocsikkal a környező utcákba. és ijesztően sokan vannak. számoltam egy darabig a különböző kis vontatós kocsikat, de 20-nál abbahagytam és 10 percnél tovább nem voltam kint az ablakban. szerintem az egész kerületből ide topognak ilyenkor az öregek, hogy heteken keresztül krumplit egyenek az unokák.
emlékszem hogy nálunk is ez volt. szinte hónapokig csak krumplit ettünk krumplival. Krumplileves, rakott krumpli vagy krumplifőzelék és desszertnek krumplitorta.
Minden elismerésem embertársamnak, aki ezt a bannert kitalálta. És tudom, hogy nem csak egy ember látja a munkát, mielőtt a végleges verzió kikerül a weboldalra, úgyhogy biztos, hogy legalább 3 ember van, aki azt hiszi, hogy a “kanadai” az egy nyelv amit meg lehet tanulni és amit ez a cég meg akar tanítani.
Kíváncsi vagyok hány ismerősöm beszél kanadaiul. De legalább azt tudták, hogy az izraeliek héberül kommunikálnak és nem izraeliül. Fáj az emberi butaság.
Ráadásul még el is van baszva, mert csak egy sima Blur van a gombokon, semmi gradiens-es átmenet és vagy egy centivel mind el van csúszva jobbra az árnyékához képest. Még ingyen munkát sem adok ki ilyen trehányul a kezemből. Botrány.
Más:
Már egy kicsit jobban vagyok. De csak kicsit. És még mindig rosszat kívánok annak aki átbaszott a palánkon. Lehet nem szép dolog, lehet hogy embertelen dolgokat csinálnék az illetővel, de akkor is jogosnak tartom, hogy valamilyen módon elégtételt vegyek. Egy gerinctelen, önző, NŐI húzás volt, amely kihatott arra, hogyan tekintek a következő évben minden nőstényre.
Álmaim és reményeim sorról-sorra törnek össze és így mégkiébréndítobb a Világ. Sorozatokba és könyvekbe kell hogy meneküljek, miközben még mindig munkanélküli maradok. De rossz ezt kimondani…
