esküszöm úgy érzem néha, hogy feladni lenne a legegyszerűbb. de nem az. napról-napra hagyom az egészet a faszba, mert vannak dolgok amit soha a büdös életben nem fogok megérteni, akármennyire is szeretném. szeretném, akarom, vágyom. de a konzisztens kudarc és csalódás…
annyira kilátástalan és elkeserítő az egész.
ordítani és bántani lenne most jó.
lassan jobban leszek… érzem.
fura mód, az első 2-n pikk-pakk átesek, aztán jön a harag, ami eltart ugyan egy darabig, de az egyezkedésnek nyomát sem érzem sose.
nagyon magam alatt vagyok, főleg akkor, amikor nap közben a semmiből bukkan elő a gondolat. múljon már el… múljon már el… jelenleg agyonteázom magam amíg irdatlan mennyiségű cigit szívok és az alábbi pár számot hallgatom ismétlődve, de egyszerre csak egyet óránként.
Gary Jules – Mad World
Oasis – Wonderwall
Beck – Loser
Kispál és a Borz – Ilyesmi
Szeretném megköszönni annak pár embernek, aki törődik velem most. Legfőképp a százsorszép százlábú szalmaszálamnak. imádkozom, hogy a jövőhét úgy alakuljon, ahogy.
és fura mód, egy éles késsel sokkal jobb eredményeket lehet elérni.
Ti aztán a feje tetejére tudjátok állítani a világot egy pillanat alatt.
Hihetetlen… Nem is tudom hogy melyik volt ma bizarrabb. Egy óra alatt 3 év pörgött le. Utálom amikor ezt csináljátok… Tényleg néha egy negáló jelet kellene elétek rakni, hogy megértsen titeket az ember. Előbb fogok Vistára adatbázis kezelő alkalmazást írni, mint hogy egy percre megértselek titeket. Csak születésnapot akar kívánni az ember és… áh…
Amikor meg keresem a társaságot, szeretnék kapcsolatba lépni, amikor nekem lenne valamire szükségem, gyakran három tonnás vasbetonfalba ütközöm.
Most meg várom a csütörtököt hogy magyarázatott kapjak és a pénteket, hogy van e esélyem megkapni egy bizonyos állást. Nagyon örülnék neki, egy ilyen nagynevű cégnél kezdeni sokat javítana az életvitelemen.
Meg egyre gyakrabban foglalkoztat a gondolat, hogy “nem sokára” elköltözöm itthonról.
De most… tényleg nem tudom mit gondoljak a világról. Egy Douglas Adams világban jobban kigazodnék szerintem jelenleg.
embert mészároltam le álmomban. megbánás és bűntudat nélkül.
más:
a szappanos, meleg vízbe beáztatott, úszó billentyűzet tényleg tökéletesen működik, miután megszárad. nem csak “urban legend” meg humbug. csikorgóan tiszta, hónál is fehérebb ÉS jó illatú klaviatúra, ami még higiénikus is.
csupán egy álom volt az elmúlt hónap.
újra vörösen csillog minden, újra fájok, újra a feje tetejére állt a világ, amit tegnaptól kezdve újra hivatalosan utálok.
most már csak abban bízhatok, hogy valahogy a munkám és teendőim valamelyest elvonják a figyelmem problémáimról.
mit nem adnék most egy barátért…