Szavakba nem tudom önteni azt, amit úgy hívnak Augusztus 13-14.
Egy botrányos és borzalmas 5 órás alvás után osztálytalálkozás, a szokásos 6-7 fővel, a szinte már megszokott helyen.
Aztán ki a Sziget fesztiválra, egy Kiscsillag koncertre.
Most végeztem a vacsorámmal, Colbert Riport nézése közben. (Nem rossz műsor, vannak vicces dolgok azért benne).
Amíg élek… el nem fogom felejlteni ezt a napot… soha… nem akarom… nem… nem… nem…
Egy gondolat, ami már hosszú évek óta motoszkál a fejemben. Ami őrületbe is kergetett és egy lehetőség reménye. Egy apró homokszem a vízespohár alján. És reméltem, reméltem, hogy egyszer eljön. Viszont sunyi módon, egyáltalán nem számítva jött és talált meg. Mintha egy farönkkel vágtak volna tarkón…
Köszönöm a felső hatalomnak, hogy így alakította ezt a napot és mindenkinek, aki részt vett benne.
Köszönöm.
0 Comments.