Több ezer karakter tudnék kinyomni magamból, hogy elmeséljem mi történt az utolsó hónapokban. Kinőttem ebből. Van jobb dolgom is annál, minthogy feleslegesen és cél nélkül írjak bármit is.
Eddig nem igazán volt életem és ez ürügyet adott arra, hogy minden egyes mozzanatot lerögzítsek. Ráadásul úgy, hogy szavak közé bebújtatva a történetet csak is én értsem, vagy ne adj isten még 2 ember, akiről éppen szó van. És őszintén, el nem tudom képzelni, hogy rendszeresen olvassak más emberek blogjaiban. Volt rá példa, de manapság teljesen abberált és időpazarló dolognak tartom.
Most is csak keserűségemben írok. Megint jó alaposan tökön lettem rúgva és eléggé fáj. Megint elhittem, hogy milyen jó lesz nekem pár nap múlva, hogy láthatom azt akiért mindent megadnék. De nem… úgy látszik nem adtam meg mindent, és egyszerűen olyan alacsonyan szereplek a fontossági listán, hogy egy egyszerű bevásárlás fontosabb nálam. Ez a második tökön rúgás volt fél óra alatt. Kezdem feladni és megint elkezdtem inni. Hurrá…
Kitűnő teljesítménnyel leállamvizsgáztam, csak így zárójelben megjegyezném. Az egész államvizsga és szakdolgozat védés során egyetlen egy négyest sem kaptam se írásbelin se a szóbeli alatt. És most úgy néz ki többet dohányzom mint valaha. Hurrá…
Elegem lett mindenből.
Ez az utolsó bejegyzésem itt és nemsokára elhagyom ezt a helyet és teljesen áttérek WordPress-re. Egy hónapig még itt hagyok mindent, aztán költözök.
http://blog.pistika.hu/
Viszlát.
0 Comments.